Legutóbbi beszélgetésünket Somogyi Gáborral, a 71 éves újságíróval, egykori sportolóval a személyi edzések szükségességénél, illetve a normál testsúlytól negatív vagy éppen pozitív irányban eltérő emberek edzési lehetőségeinél hagytuk abba.
– Én magam életemben talán egyszer vettem igénybe konditermi személyi edző segítségét, amiről összességében azt kell mondanom, hogy hasznos volt, sokat tanultam az instrukciói nyomán. Természetesen az általam eddig űzött sportágak mindegyikében volt edzőm, de ez a szó egészen mást jelent azokban a sportágakban, amelyekben legalább félprofin vesz részt az ember. Ma nagy divat, sőt, inkább divat egy konditeremben személyi edzővel dolgozni, mert – és ezt most értsék jól! – itt az edző legfeljebb tanácsokat ad, adhat a “tanítványának”, aki fizet ezért. Ezt azért hangsúlyozom, mert láttam már olyan személyi edzőt, akivel azért szakított a “tanítványa”, mert túl szigorúan bánt vele, azaz, szeretett volna valamiféle eredményt látni. A “tanítvány” viszont úgy vélekedett, hogy ő fizet az edzőnek, tehát az edző ne “szóljon be” neki, ha ő éppen valami fontosat szeretne megbeszélni az egyik sporttársával. Meglehetősen furcsa hozzáállás ez, hiszen az ember – pláne, ha fizet is érte – fejlődni szeretne, megtanulni mindazt, amit az edző tud. Sajnos ebből a személyi edző-tanítvány viszonyból aztán – ahogy sokszor látom – az következik, hogy az edző ugyan elmagyaráz egy-két gyakorlatot, de nagyon már nem érdekli, hogy a “tanítványa” mit, hogyan végez el. Éppen ezért a támogatása gyakran kimerül abban, hogy a tanítvány kezébe adja a súlyzókat, vagy éppen helyre teszi azokat. Sokan vannak olyan “sportolni vágyók” is, akik azért fogadnak személyi edzőt, hogy beszélgethessenek valakivel. Képesek akár súlyemelgetés közben is megvitatni a tegnap látott filmet, vagy éppen megbeszélni a válásuk részleteit. Mindezekért egyáltalán nem a személyi edzőket hibáztatom, hiszen ők a pénzükért azt csinálják, amit a “sporttárs” igényel. Ha a francia rúd használatának bemutatását igénylik, akkor azt, ha beszélgetni akarnak, akkor azt. Kicsit cinikusan mondhatnám azt, hogy ez voltaképpen egy win-win szituáció, hiszen a személyi edző megkeresi a pénzét, a “tanítvány” pedig mindenhol elmondhatja a családban vagy a munkahelyén, hogy ő rendszeresen személyi edzővel edz, tehát láthatóan sokat tesz az egészségéért.
– Ez persze igazából egyik félnek sem jó, hiszen a személyi edző nyilván szeretné látni a tanítványa fejlődését, a tanítvány meg a mérlegen vagy a tükörben láthatja az edzései eredményét/eredménytelenségét. Mit tehet egy olyan személyi edző, aki nemcsak a pénzért, hanem a saját presztízséért is dolgozik?
– A választ bontsuk először két részre, hiszen egy hatékony edzésért mindkét fél, tehát az edző és a tanítványa is sokat tehet. Egy jó edző szerintem az első találkozáskor elbeszélget a leendő tanítványával, alaposan kikérdezi az esetleges sportmúltjáról, az életviteléről, a táplálkozási szokásairól, a válaszokat pedig dokumentálja, lévén, ez lesz mindennek a kiindulópontja. Az igazi persze az lenne, ha a jelentkezőtől orvosi szakvéleményt vagy a hogysportoljak.hu oldalon, tehát ezen a felületen elérhető antropometriai vagy nyugalmi diagnosztikai vizsgálati eredményt is be tudna mutatni. Ezek a leletek és szakvélemények ugyanis mindkét fél számára megnyugtatók lehetnek, hiszen sem az edzőnek, sem a tanítványnak nem hiányzik, hogy éppen az edzőteremben, a megerőltető gyakorlatok során derüljön ki valamilyen komolyabb szervi probléma. Nos, amikor mindezekkel együtt megtörtént az ismerkedés, a jó edző elvégzi és dokumentálja a jelentkező mérési eredményeit, mérleggel a testsúlyát, centiméterrel pedig a test különböző helyeinek kerületét. Ezek adják a fizikai kiindulópontot, ezek lesznek azok a későbbi viszonyítási alapok, amelyek az edzések eredményességét, hatékonyságát, az esetleges változtatások szükségességét mutatják. Ezeknek a „feladatoknak” a végrehajtásával a jó edzőnek már csak az adott személyre igazított edzésterv elkészítése van hátra, természetesen figyelembe véve a leendő tanítvány edzésre szánt idejét, az edzések gyakoriságát is.
A jelentkező feladata az első találkozáskor pedig az, hogy őszinte válaszokat adjon az edző kérdéseire, és lehetőség szerint hozza magával azokat a dokumentumokat, amelyeket az imént említettem. Az őszinte válaszokat elsősorban a táplálkozásra értettem, hiszen ez az a terület, ahol a leginkább szeretnek csalni, önmagukat is becsapni az emberek. (Erről később – a soványság és a kövérség kapcsán – még sok szó fog esni.) De szerencsés dolog beavatni az edzőt a családi, munkahelyi körülményekbe is legalább annyiban, hogy ezek miatt időnként előfordulhatnak jogos hiányzások egy-egy edzésről. Ha mindezek ismeretében a felek rokonszenvesnek, együttműködésre alkalmasnak érzik magukat, akkor kezdődhet a munka. Ám erről majd legközelebb…