Sportolás 50 felett

Nem csak a húszéveseké a világ – 2. rész

Az előzőekben Somogyi Gábor újságíróval az 50 éven felüliek sportolási lehetőségeiről beszélgettünk. Azt is megtudtuk, hogy a 71 éves, de máig aktív egykori szakíró 55 évet töltött már különböző sportágakban, de „öregségére” már csak az edzőterem maradt.

– A múltkori beszélgetésünkkor többször is hangsúlyozta, hogy a tárgyalt életkorban már szinte kötelező az előzetes orvosi vizsgálat, laborlelet, illetve erősen ajánlott a ma már több helyen – egyebek között a lapunk kiadójánál is – elérhető teljesítménydiagnosztikai vizsgálat. Ezzel egyidejűleg egy másik eljárás azt is megmutatja az érdeklődőknek, hogy melyek azok a sportágak, amelyeknek érdemes nekiállniuk. Kifejtené ezeket mélyebben is?

– Kezdjük talán azzal: egyáltalán nem mindegy, hogy egy 50 pluszos ember milyen megfontolásból jut arra az elhatározásra, hogy valamit mozognia kellene. Esetleg túl van már valamilyen, finoman szólva is „figyelmeztető” betegségen, vagy csak az itt-ott megjelenő plusz kilóktól szeretne megszabadulni. A kétfajta motiváció más és más megközelítést kíván, erre adnak választ a kérdésében megfogalmazott eljárások. Szerencsére napjainkban már egyre többen ismerik fel a rendszeres testmozgás jelentőségét, de a tapasztalatom szerint inkább a pénztárca vastagsága alapján választanak sportágat, semmint a szakemberek előzetes véleménye alapján. Nyilván többe kerül a golf, a tenisz és a sí, mint az úszás, a fitnessterem vagy a futás, de szerencsés lenne, ha nem csak a pénz játszana szerepet a döntésben. Ahogy én látom, a legtöbb 50-es férfi és nő a konditermekben teszi meg az „új élet” felé vezető úton az első lépéseket. Szeretném többszörösen is aláhúzni, hogy mindenki előtt kalapot emelek, aki 50 felett – akár egy kis súlyfelesleggel – kezdi el az edzéseket. Az előző részben már említettem, hogy nagyon sokat számít az előélet, azaz, sportolt-e valaha is valamit az illető vagy teljesen szűz ezen a téren. Talán mondanom se kell, hogy jobb helyzetben vannak azok, akik valamikor már részt vettek edzéseken, hiszen ők egyrészt tudják, hogy mire számíthatnak, ismerik az öltözők „szagát”, nem okoz gondot nekik a közösségben végzett testmozgás, és ahogy a szakemberek mondani szokták: még az izomzatuk is emlékszik a régi szép időkre. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sok ötvenest nemcsak a várható fizikai fáradtság vagy az esetleges kezdeti fájdalom, hanem a mások körében érzett szégyenérzet is visszatart az edzésektől.

– Hogyan lehet a kezdeti nehézségeken túllépni?

– Mivel az edzések hatékonyságának záloga a rendszeresség lesz, először fejben kell rendet tenni magunkban. Be kell építenünk az életvitelünkbe az edzési időt, amelyből lehetőség szerint nem szabad engednünk különböző mondvacsinált kifogásokkal. Korábban engem is sokat frocliztak azzal baráti vagy kollegális körben, hogy könnyű nekem, mert én ráérek sportolni. Pedig pont annyi időm volt, mint nekik. Csak én kihasználtam azt a napi két órát, amit mások téblábolással vagy éppen semmittevéssel töltöttek. Visszatérve a rendszerességre, voltaképpen – főleg a kezdeti időkben – mindegy, hogy heti négy-öt vagy két edzés jelenti a rendszert. A lényeg, hogy ne engedjünk az általunk elhatározottakból, ne találjunk ki magunknak felmentéseket. Később – talán néhány hónap múlva – ezzel már nem lesz gond, mert a helyét felváltja majd a lelkifurdalás, amiért kihagytunk egy edzést. De ez már egy egészen más érzés lesz.

– Konkrétan mire gondolt, amikor a kezdők szégyenérzetéről beszélt?

– Aki soha nem járt még közös sportolói öltözőben, közös zuhanyzóban vagy soha nem mozgott még sportruházatban mások előtt, azoknál érhető gátlásokat kell leküzdeni. Főleg azok esetében érdekes ez, akik szégyellik az alakjukat, az esetleges túlsúlyukat netán kóros soványságukat vagy az izomzatuk gyengeségét. Ez az érzés azonban nem tart sokáig, mert az illető rájön arra, hogy senki nem az ő testi és lelki problémájával van elfoglalva, és ha szerencséje van, még elismerő szavakat is kaphat, amiért idősebb korában is szót ért a fiatalabbakkal.

– Mielőtt belemennék a következő beszélgetésünk témájába, amely többek között a helyes táplálkozást érinti majd, mit tanácsolna még a kezdeti nehézségek leküzdésére?

– Talán furcsának fog tűnni, amit mondok, de sokszor egy megfelelően megválasztott ruha is növelheti az 50 felett kezdők önbizalmát. Általánosságban erre azt tudom mondani, hogy mindenki öltözzön úgy, hogy egy konditerembe készül. A férfiak esetében ez könnyebb, hiszen egy póló egy rövid nadrág és egy edzőcipő megteszi, a hölgyek esetében már bonyolultabb a helyzet. Színházi smink és hozzá kihívóan szűk felső és alsó nem a konditerembe való még a fiatalabb korosztály számára sem, de a mai sportruházati választék mellett nem nehéz olyan darabokat választani, amelyek valóban önbizalomnövelők lehetnek. Legyen szó férfiakról (főleg férfiakról!) vagy nőkről, fontos még az is, hogy az edzőruhákat időnként illik kimosni, mert az izzadt ruha – most nem részletezett okok miatt – nem tesz majd népszerűbbé bennünket az edzőteremben.

(Folytatjuk)    

Leközelebb a táplálkozás jelentőségével beszélgetünk majd Somogyi Gáborral, de választ kérünk arra is, hogy érdemes-e személyi edzőt fogadnunk.